A 19. század végén és a 20. század elején kialakult modern magyar, európai
szemhatárú irodalom Nyugat körül szerveződött csapatának legnagyobb szellemei
társuknak érezték Molnár Ferencet. Ady Endre például megvallotta, hogy őt, az
avas színházlenézőt Molnár darabjai térítették meg a színházhoz. Kiváló,
öntudatosan elfogult, erős akaratú, hatalmas szuggeráló erejű író: igazán
zseniális író, volt róla Karinthy Frigyes véleménye, Tóth Árpád pedig arra
figyelmeztetett, hogy ott van azok között a nagy mulattatók között, akik
miközben kortársaik úgynevezett 'könnyű' szórakoztatásáról gondoskodnak,
észrevétlenül fontos irodalomtörténeti fejezetek főalakjává nőttek, mert
kiderült róluk, hogy műveikben ők tükrözték legtalálóbban korukat, talán
tökéletesebben, mint a nagy tragédiák vagy mázsás regények szerzői. A kötet
Molnár Ferenc három írását tartalmazza: Liliom; Az üvegcipő; Játék a kastélyban.