Nikola Tesla munkássága nagyban meghatározza jelenkori életünket. Elég, ha csak
a rádióra vagy a vezeték nélküli energiatovábbításra gondolunk, de a
napenergia-erőművet és a váltakozóáramú motort is említhetjük. Számunkra azért
is érdekes e különleges szerb férfiú, mert egy darabig Magyarországon élt és
dolgozott, sőt közel három évtizedig magyar állampolgárként élt, igaz, az
Osztrák-Magyar Monarchia keretein belül. Szepes András könyve épp a
magyarországi időszakban játszódik, ám a Nikola Tesla Budapesten nem életrajzi
munka, hanem regény, amelyben bepillantást nyerünk a titkos társaságok és a
titkosszolgálat működésébe. A tényeken, természetesen, semmit nem változtatott a
szerző, de ami elképzelhető és lehetséges volt, azt megírta. Nem mellesleg -
Nikola Teslához méltó módon - helyenként az Olvasót is játékra invitálja, így
aki figyelmesen követi a szöveget, maga is részesévé válik ennek az izgalmas
kriminek. - Gondolom, megbízik önben, mégpedig annyira, hogy akár a
legféltettebb titkait is megosztja. - Így igaz. Kevesekkel oszthatja meg ezeket
manapság az ember jó szívvel. Mi ezen kevesek közé tartozunk. Önre hivatásából
adódóan a szolgálati titok megőrzése hárul, nekem pedig esetenként másfajta
titkot kell védenem. - Ha jól értem, akkor most Nikola Tesla történetét a
gyónási titok szentsége védi. - Amennyire a nyomozás eredményei szolgálati
titoknak számítanak. - Atyám! Ugyan én láttam utoljára Teslát, de ön sokkal
többet tud róla. Nem kényszeríthetem fontos részletek megosztására, csupán a
józan ítélőképességére és bölcsességére apellálok. Ön látja a teljes képet, én
nem. Ha esetleg... - Mindenekelőtt meg kell kérdeznem, hogy kíván-e gyónni.