A trilógia befejező részében Ábel a hargitai rengeteg, majd a város után
Amerikában próbál szerencsét. A csavaros észjárású székely fiút a
talpraesettsége, humora és emberségessége segíti át a nehéz helyzeteken, hogy az
újvilági kalandozások után végül visszatérjen szülőföldjére, mert ahogy a regény
híres mondata is állítja: ?Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk
benne!? 1. ?Ábel, itt is rengetegben leszel!? 2. ?Messze néztem, és úgy
gondoltam Blankára, mint a sok csillag közül a legszebbikre, amelyet szintén
elhomályosított a nagyvárosi nagy fény.? 3. ??mert inkább uralkodjék, szenvedés
árán is, az igazság, mint akármilyen örömnek a fényében a valótlan dolog!? 4.
?Ellenben nem szóltam semmit, hadd legyen az a legokosabb, aki nálánál okosabbat
nem ismer!? 5. ??senkit sem szabad megítélni, amíg cselekedetének okát és
körülményeit nem ismerjük.? 6. ??nem is lehetünk más célra ebben az életben,
mint hogy megismerjünk mindent, amennyire lehetséges: [?] s amikor mindent
megismertünk, amennyire lehetséges, akkor visszamenjünk oda, ahol otthon
lehetünk.?