Hogyan látja a világot egy autista? Mit tesz, ha beszélni nem tud, de valamit
nagyon szeretne elérni? Hogyan talál magára valaki, aki agyvérzésen esett át?
Mit tehet önmagáért, ha nem tud mozogni, beszélni úgy, mint azelőtt? Filip és
Borisz története összefonódik, találkozásuk pedig egy rég eltemetett titkot is
felszínre hoz, és egy különös nyomozás kulcsa lesz. Filip már kisfiú korában
különbözött a többiektől. Az ő szeme mást látott, a keze mást tapintott, a füle
mást hallott, mint hasonló korú társaié. Autizmusa miatt a zajos és zűrzavaros
világban eligazodni csak a saját maga által kreált, értelmetlennek tűnő rutinok
segítségével tudott. Egy családi tragédia kiszakítja megszokott környezetéből,
és attól kezdve csak egy dolog foglalkoztatja: visszatalálni ahhoz a valakihez,
aki az életébe melegséget és vidámságot hozott. Borisz erős és fiatal, mindene
megvan, amit egy kora harmincas férfi kívánhat: gyönyörű feleség, jól fizető
állás, karrier. Egy napon azonban arra ébred, hogy egy kórházi ágyon fekszik
magatehetetlenül, a gondolatait pedig nem tudja szavakká formálni.
Visszakaphatja-e korábbi életét, és ha igen, milyen áron? A szerző, Nagy Mónika,
eredeti foglalkozását tekintve gyógytornász, egy autista fiú és két egészséges
kislány édesanyja. Második regénye az emberségről, küzdelemről, testvéri
szeretetről szól. Hasonlóan, mint első könyve, a Kísértetek álarcban című
Covid-regény, segít meglátni a valóságot olyan emberek szemszögéből, akik nem
tudják elmesélni saját tanulságos történetüket.