Gazdag nyelv a magyar. Ha élünk bő lehetőségeivel, akkor egy nagy formátumú
alkotás minősítésénél két szót is használhatunk: teljes és tökéletes. Pedig a
kettő nem azonos: a teljesség a mű tartalmi gazdagságát jelzi, a tökéletesség a
kivitelezés minőségét. Sebők Éva József Attila-díjas író posztumusz publikált
regényénél nem kétséges: mindkettőt használhatjuk, sőt kell is használnunk. Mert
ennek a műnek a teljessége egész világunk teljessége, térben és időben egyaránt
kiterjesztve. De beszélnünk kell még a másik minősítésről, a tökéletességről is.
Sebők Éva ezt a különös, disztopikus regényt ? hogy rossz érzésünket csökkentse,
vagy talán épp hogy ellenpontozza? ? a szépség felkeltésére alkalmas írói-költői
eszközökkel díszítette fel. Az első, a legfeltűnőbb jelenség az a szeretet,
ahogyan szereplőit életre kelti. Meglehet, éppen a szeretetmegnyilvánulások és a
szép képek segítenek majd megőrizni mindazt, amit ez a regény hozott nekünk.