Bakos Gyöngyi rövidtörténetei napjainkban játszódnak, zömmel Budapesten, de
akadnak olyan novellák is, melyekben a hősök Pozsonyba vagy Bécsbe utaznak. Míg
más novellistáknál a karakterek vágynak az utazásra, addig Bakos Gyöngyi figurái
sokszor inkább csak tervezik az utazást, sakkoznak a variációkkal, mérlegelik a
következő lépést, ízlelik a lehetséges megszólalást. Akár azt is, hogy
egyáltalán megszólaljanak-e. Hétköznapinak tűnő, mégis furcsává váló
élethelyzetekben találkozunk velük: meglátnak egy ismeretlen embert az utcán,
találkozóra hívnának valakit, várják a futárt, odaadnak egy könyvet, inget
válogatnak. Ezekben a történetekben sokszor az lesz fontos, hogy mit nem árul el
az elbeszélő: titkok, elhallgatások vagy éppen félig kimondott szavak lesznek
lényegesek. Ahogyan a szerző izgalmas bemutatkozó kötetében (Nyolcszáz utca
gyalog, 2020) is titkos főszereplő volt Budapest, úgy a Nixon nem tud lépcsőzni
lapjain is nagyon fontos lesz a főváros, ahol ugyanúgy lehetséges a találkozás,
mint az elrejtőzés, akár önmagunk elől is. Mindehhez fanyar irónia, hűvös humor
és mindezt ellensúlyozó zsigeri empátia társul.