Levi nagy lágerklasszikusa egyedülálló dokumentum, már csak azért is, mert az
író azon szerencsétlen kevesek közé tartozott, aki személyesen megtapasztalta
mindkét, XX. századi megadiktatúra sajátosságait. Mondjuk, ezzel a párhuzammal
kellő óvatossággal kell bánni, mert amíg a náci rendszerrel úgy került
kontaktusba, mint annak célpontja - tehát potenciális áldozat -, addig a
Szovjetunióval sokkal kétértelműbb a viszony: egyszerre volt hadifoglya és
megmentettje a Vörös Hadseregnek. Úgyhogy talán érdemesebb a kötet két részét
(Ember ez?, illetve Fegyvernyugvás) különálló kisregényekként kezelni. A tábor
felszabadításával véget ér a könyv első része - egy tökéletes világban itt az
kéne jöjjön, hogy és boldogan éltek, amíg meg nem haltak, de nem. Engem
különösen ez a második rész ragadott meg, mert nem ismerem élőbb ábrázolását
annak a népvándorlásnak, ami a II. világháború után még jó darabig jellemezte
Európa képét - ahogy az ide-oda sodort emberek milliói összeszorított foggal
vánszorognak az otthon felé. A háborúnak csak akkor lesz vége, amikor ők
hazaérnek. Ha vége lesz egyáltalán. - Kuszma, moly.hu