Az Ókút az elsüllyedt, de soha el nem temetett gyermekkor könyve. A titokzatos
ókút a Szabó család debreceni otthonának udvarán állt, és a kis Magdának a
közelébe sem volt szabad mennie. Szabó Magda felnőttként alászáll emlékei
ókútjába, hogy páratlan érzékletességgel idézze meg gyermekkora színtereit,
keltse új életre szereplőit, legfőképpen szüleit. Két tündér gyermeke voltam -
mondta egyszer. Tündérvilágban élt, ahol játék, varázslat, látomás és valóság
keveredett, s ami egyszerre volt meghitten ismerős és csupa rejtély, hétköznapi
és kiismerhetetlen, boldogító és félelmetes. Itt mindenki regényhősként
járt-kelt, a boltjában kuksoló ékszerészt rejtélyes bánat gyötörte, a koldus
elátkozott királyfi volt, a fák lombkoronája égig ért. Az Ókút az életről szól:
állatokról és képekről, hitről és művészetről, háborúról és hazáról, szerelemről
és halálról. A megejtő bájjal és humorral átszőtt történetekből egy titokzatos
és csodálatos múlt sokszínű, eleven képe áll össze, ami egyben kulcs is Szabó
Magda életének és művészetének megértéséhez.