Vannak olyan alkotások, amelyek a születésük óta eltelt idővel nemhogy nem
veszítenek aktualitásukból, hanem csak még időszerűbbé válnak. A Saját szoba is
ilyen. Egyszerre késztet elgondolkodtatásra a múlttal, a jelennel és a jövővel
kapcsolatban is, és egyáltalán nem a véletlen műve, hogy mind a mai napig
releváns tudott maradni. Írója, Virginia Woolf korának meghatározó személyisége
volt, mind egyénisége, mind irodalmi munkássága okán. Egy olyan időszakban élt
és alkotott, amikor a nőknek már lehetőségük volt részt venni a felsőoktatásban,
sőt Angliában a szavazati jogot is kivívták. Ez a kötet nemcsak az idáig vezető
utat mutatja be - többek között Jane Austen vagy Charlotte Brontë munkásságára
is kitérve -, de a nő és a regény téma kapcsán arra is rávilágít, hogy az
intellektuális szabadság jórészt anyagi tényezőkön múlik. Így jut el az önálló
jövedelem és a saját tér (szoba) jelentőségének hangsúlyozásához, valamint
szükségszerűen a nemek közötti egyenrangúság melletti érveléshez. Ezt azonban
nem dühösen és nem harcosan, hanem éles intelligenciával, ugyanakkor könnyed
stílusban teszi, ami miatt írása nemcsak elgondolkodtató, de üdítő
olvasmányélmény is egyben. Ha esetleg úgy véljük, hogy az általa felvetett
problémákat azóta már rég magunk mögött hagytuk, gondoljunk csak a
Matilda-effektusra, az üvegplafon jelenségre vagy azokra a nemi sztereotípiákra,
amik a mi jelenünkben is meghatározónak számítanak. Vagy nézzünk szét csak a
saját házunk táján - egészen biztos, hogy lesz mivel szembesülni.