Az Exodus óta nagyon hosszú idő telt el. Ezalatt a világ, és benne Egyiptom is,
sokat változott. Volt idő szembenézni az ország múltjával, áttekinteni az
összefüggéseket, s a társadalom különböző csoportjai - politikai világnézetüknek
megfelelően - más-más következtetést és tanulságot vonhattak le a múltból. A
liberális baloldal álláspontja szerint Mózes, Áron és cionista társaik
szükségtelenül provokálták Fáraót és népét. Azok után, hogy József személyében e
korábban lenézett és szociálisan hátrányos helyzetű népcsoport ilyen magas
állásba juthatott, helyzetük átmeneti rosszabbodása nem indokolta sem a
szeparatizmust, sem az Egyiptom kollektív elhagyására és önálló államalapításra
irányuló szándékot. Az egyiptomi politikai elit növekvő félelme az ország
ellenségeivel való esetleges összejátszástól, jóllehet alaptalan volt, de azt
senki sem tagadhatja, hogy az országnak valóban akadtak ellenségei. Az általános
munkakényszer bevezetése, valamint az újszülött fiúgyermekek kiirtása Egyiptom
zsákutcás társadalomfejlődésének volt a következménye, amit természetesen nem
lehet sem megbocsátani, sem elfelejteni, de e rettentő kor elmúltával mégiscsak
összefogni kellett volna, és együtt építeni fel egy szebb és jobb Egyiptomot.
Mindannyiunk Egyiptomát.