?Az ember először fiatal, aztán fokozatosan megöregszik; melyik az a pillanat,
amikor leginkább önmaga?? Lehet-e izgalmas egy Agatha Christie-regény tojásfejű
belgák, angol vénkisasszonyok és persze gyilkosságok nélkül? A krimi
királynőjének Mary Westmacott álnéven írt érzékeny lélektani regényei egyértelmű
igennel felelnek a kérdésre. Az e lapokon kibontakozó, idill és tragédia közt
ingadozó élettörténetek finom társadalom- és élénk karakterrajzzal egészülnek
ki, elfeledtetve a hullák hiányát. Amikor Larraby, az ifjú portréfestő egy
fiatal nőt pillant meg kedvenc tengerre néző kilátóhelyén, először bosszúságot
érez ? hamar rájön azonban, hogy a helyét bitorló hölgy öngyilkosságra készül.
Miután visszarohan, hogy megakadályozza azt, egy éjszakán át hallgatja Celia
hadakozását a múlttal ? ebből áll aztán össze a Befejezetlen portré. Az Agatha
Christie-hez ezer szálon kötődő Celia története nemcsak egy talajvesztett nő
töprengése afelett, kínál-e még neki a sors valamit, de alighanem Christie első
próbálkozása is arra, hogy feldolgozza válását és szülei elvesztését.