Közel három évtizeddel a magyarországi rendszerváltás után a pártállami múlt
feltárása továbbra is a politikai elit és a társadalom egyik legsúlyosabb
adósságának számít. A ?társadalmi katarzis? elmaradásáért azonban csak részben
okolható a politikai és gazdasági átmenet békés, konszenzuális jellege: a
harmadik magyar köztársaság mindenkori hatalmi elitjének így is módjában állt
volna szembenézni a múlttal, biztosítani a pártállami iratok nyilvánosságát, és
megnevezni a felelősöket. A probléma azonban rendre a változó hatalmi érdekek és
a kicsinyes politikai játszmák fogságába került, s így a társadalmi megtisztulás
folyamata helyett a kérdés elsikkadt az egyre-másra kirobbanó közéleti botrányok
és az azt követő perek sűrűjében. Ungváry Krisztián új kötete arra tesz
kísérletet, hogy felvázolja az információs kárpótlás, az átvilágítás és a
kommunista bűnök felelősségre vonása kapcsán kialakuló elképzelések 1989 és 2017
közötti történetét, majd egyfajta illusztráció gyanánt néhány konkrét
esettanulmányban is igyekszik érzékeltetni azokat a problémákat, amelyek az
iratnyilvánosság részlegessége és az átvilágítás elmaradása okoz Magyarország
közéletében. A szerző célja, hogy bizonyítsa: a mai magyar politika deficitjei
szorosan összefüggnek a múlttal való szembenézés elmaradásával. Ungváry
Krisztián az 1956-os Intézet tudományos munkatársa. 2005 és 2008 között a
Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában tevékenykedett szakértőként, ahol az
Emlékezet és Szolidaritás Alapítvány német-magyar-lengyel ügyeiben vett részt.
2005-ben tagja lett a német elűzések elleni központ tudományos tanácsának. A
Horthy-rendszer mérlege című akadémiai disszertációjával elnyerte az MTA doktora
címet. Érdeklődési területe elsősorban a 20. század politikai és hadtörténete,
illetve az emberek viszonya saját történelmükhöz.