Miért gyűlölsz ennyire? - kérdezi Júlia, aztán ernyedt teste lecsúszik a
székről, és a feje hangosan koppan a cementpadlón. - Itt vagy még? - ez az
utolsó, amit hall, aztán minden elfeketül. Most vízben lebeg, szürkészöld, alig
áttetsző a víz, olyan, mint a kedvenc helyén, a Keszthelyi-öbölben - otthon
vagyok, hasít belé -, aztán a víz húzza lefelé, ő meg süllyed, közeledik a meder
aljához, mindjárt leér, az arca a felszín felé néz, de nem lát semmit, a víz
szereti őt, megóvja, eltakarja előle, hogy ne lássa. Hogy ne kelljen látnia azt,
ami ezután következik. Kardos Júlia, a keszthelyi rendőrség nyomozója éppen túl
van élete ügyén. Boldognak és elégedettnek kellene lennie, mégis az egyik
gimnáziumi barátjától kölcsönkapott siófoki luxusapartmanban tölti a napjait, és
igyekszik számot vetni a múltjával és még inkább a jelenével. Amikor holttestet
találnak a Balatonban, Júlia mindent megtesz, hogy a végére járjon a dolgoknak.
Pedig az ügy nem hozzá, hanem egy fiatal rendőrtiszthez kerül, aki először
magabiztosan vág bele a nyomozásba, később azonban elbizonytalanodik. Vajon
elfogadja Kardos segítségét? Elfogadhatja-e egyáltalán? Mert mi van, ha Júlia
esetleg érintett az ügyben? És mi van, ha épp ő a kulcs a megoldáshoz?
Szlavicsek Judit krimijének helyszíne ezúttal is a Balaton. A csendes, a
haragvó, a befogadó, a bosszúálló Balaton.