?Hátat fordítva álmaidnak a szemerkélő eső kísér. Pincék emléke, hajnali három,
a szárazjégben félrészeg lányokat csókolsz, most örülnél annak is, ha egy ló
sörényébe temethetnéd arcodat. Valaha repülni tudtál. Levágtad saját szárnyaid.?
A világ és az egyén sérülékenységének, a testi-lelki kiszolgáltatottságnak a
közelképei ezek a versek. Utazás a magány körül. Ne gondoljunk azonban
önsajnálatra vagy az érzelmek aprópénzre váltására: a felnagyított részletek
mind-mind jelentőséggel bírnak, emellett szembesítik is az olvasót saját
élettöredékeivel. A kötet mesél, kis mozaiktörténetek vonulnak végig a
ciklusokon, kapcsolatok épülnek és rombolódnak, betegség, bosszúságok nehezítik
a mindennapokat ? és készítik elő az ünnepet. Mindeközben már-már zavarba ejtően
sok állat kujtorog a szereplők környékén. Vajon mire figyelmeztetnek, milyen
tulajdonságainkat hordozzák? ? Farkas Wellmann Éva