Engel Tevan István grafikusművésznek mintegy három alkotó évtized adatott meg.
S. Nagy Katalin monográfiájában elemzi a művész szemléletének és stílusának
változásait a hatvanas évektől 1996-ban bekövetkezett haláláig, kitekintve a
hazai és külföldi művészeti életre is. Bemutatja Engel Tevan műveinek korán
kialakuló jellegzetességeit: a tragikum megjelenítése mellett hajlamát a
groteszk ábrázolására, finom humorát.? Róna Erzsébet ?Engel Pista lényét és
művészetét én mindig teljes egységben láttam, gyermeki szemének élessége,
játékkedve, étvágya ? étvágya az asztalnál és a rajzpapíroson ?, egész
eredetisége, formálókészsége ? mindez, ha megengeditek, hogy valódi nevén
nevezzem, a kifinomult örömszerzés és a kifinomult ajándékozási vágy eszközei
voltak nála. Öröm nélkül alkotni a legsötétebb kedvében sem képes a művész.?
Kertész Imre ?Nyelv és kép: a kettő ölelésében élte le életét Engel Tevan
István. Nemcsak grafikus volt, de illusztrátor is. Teremtő és újrateremtő. Az
illusztrátorok kis létszámú, ám nemes csoportjába tartozott, azok közé, akik nem
egy epikus történetet, de nem is egy jelenetet rajzoltak meg a könyv lapjai
között, hanem egy félmondatot, egy kifejezést, egy apró mozzanatot. Talán éppen
azt, amit ő értett ki a sorok közül. Sehol egy első ötlet. Minden rajz sugallja,
hogy beélte magát a történetbe. Átélte, amit a szereplők. És azzal, hogy
kimerevített egy-egy emóciót, pillanatot: nevet is adott neki.? ??nyomot akarunk
hagyni a földön. Gyermek-rokona, Weöres Sándor mondta: legszebb alkotás a séta,
bár a földön nem hagy jelet. Engel Tevan képei is ?séták?. Magától értetődő
mozdulatok, amiknek soha nem volt szándéka a kérkedés. A lélegzetvétel
természetességével rajzolt. Soha nem hallottuk tőle, hogy bárkivel összemérte
volna magát.? Széchenyi Ágnes Ami ezeknél a munkáknál első pillantásra feltűnik,
az a puritán ragaszkodás egy zárt, ősi megközelítéshez: a rajzolás a
fekete-fehér, tömörítő leegyszerűsítésben, nagyon aszketikusan mellőzve a ma
olyan közkedvelt átjárásokat, mindenféle, sokszor tisztázatlan, zavaros
kísérletezéseket. Ez a ragaszkodás és kitartás a grafika műfaján belül is olyan
primer attitűd Engel Tevan Istvánnál, amelyről elmondhatjuk: a
veszteség?nyereség dialektikájában a nyereség javára billenti a mérleget: a
hihetetlenül gazdag és sokoldalú narratív mondanivalóval telített lapok sokasága
mint véget nem érő színházi előadás, ragadja meg a figyelmes szemlélőt. Klimó
Károly ?Engel Tevan István számára a legfontosabb értékek egyike a szabadság
volt. Abban az értelemben, ahogy az ókori görög gondolkodásban azt az állapotot
jelentette, amikor nem kell sem parancsolni, sem engedelmeskedni senkinek. Ez az
alapállás hatotta át finom humorát is. Rajzainak értéke ennek a művekből
szertesugárzó magatartásnak köszönhető, túl azon, hogy magas szinten birtokolta
a mesterségével járó eszközrendszer, a képalkotás mechanizmusát (techné) és
ezáltal az esztétikai, művészi teremtés képességét, készségeit.? S. Nagy Katalin