Jean-Paul Sartre A lét és a semmi című munkája, amely először 1943-ban jelent
meg francia nyelven, a 20. század egyik legnagyobb filozófiai műve. Ebben Sartre
nem kisebb feladatot visz végbe, mint az emberi állapot zseniális és radikális
feltárását. Életünk értelmét - fejti ki A lét és a semmiben - nem valami
előzetes adottság, nem Isten vagy a természet határozza meg számunkra, hanem
olyasmi, amiért mi magunk vagyunk felelősek. Megközelítésének középpontjában egy
radikális tudat- és szabadságfelfogás áll. Az emberi tudatot Sartre a
fenomenológiai hagyomány jegyében nem gondolataink és tapasztalataink belső,
passzív tárolójaként ragadja meg, hanem olyasmiként, ami folyamatosan kivetíti
magát a külvilágba, és annak értelmet ad. Mindezt azzal a nyugtalanító nézettel
ötvözve, hogy az emberi létet a radikális szabadság és a választás
megkerülhetetlensége jellemzi. Sartre olyan gondolatokkal és szereplőkkel
gazdagította a filozófia panteonját, mint a szorongás, a szerepéből kilépő
pincér emlékezetes rosszhiszeműsége, a szexuális vágy és a Másik tekintete,
amelyet szinte megelevenít Sartre elementáris leírása a voyeurről, aki a
kulcslyukon keresztül leselkedik. Ma, a közösségi média és a megfigyelési
kapitalizmus korában mi lehetne ennél aktuálisabb? Seregi Tamás átdolgozott
fordítása nemcsak frissebb és gördülékenyebb a 2006-ban megjelent első
kiadásnál, de a megjelenése óta eltelt két évtized magyar és nemzetközi
filozófiai fejleményeit is magába építi.