Ez talán már a halhatatlanság ? legalábbis annak az előcsarnoka. Elfelejtett
színházi bemutatók, felújított, de felejthető szerelmi melodrámák, régvolt
koncertek emlékei. Forró sikerek; önkéntes száműzetés; a felejtés évgyűrűi.
Aztán egy furcsa feltámadás, jelképes hazatérés, majd egy csonkig égett gyertya
emlékköve a temetőben. De Karády Katalin még mindig énekel, dalai halhatatlanok.
Recepteket búg a mai szenvedőknek, egyesek szerint csak a szenvelgőknek. Ám
akiről négyszer is megjelenik ugyanannak a szerzőnek a tollából egy minduntalan
bővített és átírt életrajz, az a valaki mégiscsak feledhetetlen. A nemzet
Katalinja száztizedik születésnapja után is boldogságot ígér sokaknak.