Fülöp Hollósi Erika nagymamája hetvenhét évesen, gyönyörű betűkkel vetette
papírra rendkívül színes, örömökben és bánatban egyaránt bővelkedő
élettörténetét. Ezen a naplón alapszik ez a könyv, amelynek segítségével
időutazást tehetünk egy rég letűnt korba. Megismerhetjük belőle a 19. század
végi és a 20. század eleji bécsi és budapesti polgári életet. A sárvári
cipészmester családjában született kislány hétéves korától Bécsben nevelkedett
gyermektelen nagynénjénél, illetve annak férjénél. Megadtak neki mindent ahhoz,
hogy sokoldalú, becsületes emberré válhasson. Itt végezte iskoláit, itt eszmélt
a világra, itt élte meg a szeretet, a szerelem érzését, itt kötött életre szóló
barátságokat. És bár a felhőtlen gyermekkor után nehéz sors várt rá, mindig
igyekezett leküzdeni az életében felmerülő akadályokat. A nagymama a magánéleti
történéseken túl a történelmi eseményeket is láttatja velünk szubjektív szűrőjén
keresztül, véleményezi azokat, megmutatja, hogyan hatottak az egyszerű emberek
életére. Életének legfőbb mottója nem véletlenül sűrűsödött össze éppen ebben a
mondatban: ?Van, akinek egy élet is kevés arra, hogy rájöjjön, mi az élet, és
van, akinek elég egy óra, hogy mindent megértsen belőle.?