?A kérdés, hogy létezik-e a halál után a tudatnak valamiféle folytonossága,
mindig is fontos és vitatott témája volt a filozófiai gondolkodásnak, egészen az
ősi India korától fogva napjainkig.? A Tibeti Halottaskönyv kétségkívül a tibeti
irodalom legismertebb alkotása. Világhírét azonban nem annyira saját eredeti
kultúrájában betöltött szerepének, mint inkább egy véletlennek köszönheti. E
Tibetben viszonylag szűk körben ismert, ezoterikus szöveggyűjtemény a teozófus
Y. Evans-Wentz által kiadott angol fordítás nyomán híresült el a XX. század
második felében a Tibeti Halottaskönyvként. Noha a szöveg csak egy a számos,
Tibetben használatos halotti szertartáskönyv közül, ez cseppet sem von le annak
irodalmi értékéből. A mű valóban szuggesztív erővel jeleníti meg a haldoklás, a
halál és az utána következő köztes lét folyamatait és történéseit, s
mindemellett áttekintést nyújt a halállal kapcsolatos tibeti elképzelésekről is.
A kötet Őszentsége, a Dalai Láma előszavával jelenik meg.