?Szókratész filozófusi életének legfontosabb gyakorlati eseménye a megtorlás
intézményének elutasítása. Ez egyben a filozófiatörténet egyik legfontosabb
fordulópontja.? Szókratészt minden idők egyik legnagyobb gondolkodójaként
tartjuk számon. Pedig nem volt tudós, nem írt semmit, egész életében tanulni
akart. Úgy tartotta, ?a vizsgálódás nélküli élet nem emberhez méltó élet?. Meg
volt győződve, hogy az elképzelések tisztázása tudáshoz vezet, ami erényessé
tesz, s így élhetünk jó életet, lehetünk boldogok. Hogy mit mondott, mit
gondolt, azt nem az ő írásaiból tudjuk, hanem főként Platóntól, aki igyekezett
minden gondolatát leírni ? de később, amikor elkezdte kidolgozni a saját
rendszerét, már nem lehet tudni, hogy Szókratészt idézi-e, vagy a saját
gondolatait adja a szájába. Paul Johnson, a nagyszerű kultúrtörténész a megértés
igazi szenvedélyével közelít Szókratészhoz: mi benne olyan elemi erejű, amitől
gondolatai máig is hatnak? Ő a görög gondolkodó szemléletét egyenesen Jézus
Krisztuséhoz hasonlítja ? s aztán kicsit visszakozik: Szókratész azért mégsem ?a
kereszténység előfutára?. De halálának története mégis hasonló: Szókratészt
ugyan nem kínozták meg, nem feszítették keresztre, ő maga itta meg a mérget,
majd bizakodóan búcsúzott el barátaitól ? örök példát mutatva, hogy az ember az
elveiért, a becsülete megőrzéséért a halált is méltósággal vállalhatja.