Brick Callan akkor érzi magát a legjobban Mackinac szigetén, amikor tél van, és
eltakarodnak a turisták. A csupa izom, nagy szakállú rendőr szereti a magányt, a
csendet, az állandóságot. Meg a marharagut, amit minden héten főz magának egy
nagy fazékkal. Nem hánytorgatja fel a múltat, felelősségteljesen végzi munkáját,
békében él önmagával. Ám egy reggel váratlanul felbukkan a szigeten Remi Ford,
Brick gyerekkori barátja. Több is ő, mint barát: az öccse régi partnere, Brick
exfeleségének legjobb barátnője, ráadásul a főnöke lánya. Egyértelműen tiltott
gyümölcs, aki mindent megtestesít, ami hiányzik a férfiból: vidám, szertelen,
cserfes lány, akinek a neve egybeforrt a csínytevésekkel, kamaszként örökké
Brick húzta ki a csávából. A szinesztéziáját művészként kamatoztató Remi már
évek óta Chicagóban él, ahonnan igen ritkán látogat haza a családjához. Bricknek
elég egyszer Remi ragyogó zöld szemébe nézni, hogy tudja, a lány bajba
keveredett. Ösztönösen próbálná védeni, mint mindig, de Remi elutasítja a
segítségét. Nem tud és nem is akar megbocsátani a férfinak, aki sok évvel
ezelőtt összetörte a szívét. Brick is legszívesebben távol tartaná magát a
veszélyesen vonzó nőtől, de a jelek szerint csak ő látja, hogy Remi csupán
árnyéka önmagának. Miért jött váratlanul haza, és miért ég nála a villany
éjszaka is? Muszáj közel férkőznie a nőhöz, még ha ezzel búcsút is mondhat
megszokott életének.