Nyers és kíméletlen beszámoló a Playboy-villa tárgyiasító és nőgyűlölő
légköréről, egy nő ellopott fiatal felnőttkoráról és az önelfogadáshoz vezető
útjáról, valamint Hugh Hefner utolsó napjairól. Alig huszonegy évesen Crystal
Harris élete örökre megváltozott, amikor részt vett egy bulin a hírhedt
Playboy-villában. Hugh Hefner ?barátnőinek? egyike lett, fantasztikus hollywoodi
partikon vett részt, és beutazta a világot. Ám a csábítónak tűnő életmódnak volt
árnyoldala is. Hefner szigorú szabályokkal irányította barátnői életének
legapróbb részleteit, előírta, mikor és hová mehetnek ki a villából, még a
sminkjüket és a hajviseletüket is megszabta. Mindemellett Crystal kénytelen volt
versenyezni más nőkkel a rendkívül hierarchikus rendszerben elfoglalt helyéért.
És bár hamar feljutott a csúcsra, ennek az ára az volt, hogy gyakorlatilag
megszűnt létezni a Playboy-univerzumban betöltött szerepén kívül. Amikor pedig
Hef meglepte egy házassági ajánlattal, úgy tűnt, a sorsa végleg
megpecsételődött. De Crystal Hefnerként egyre jobban szerette volna megérteni,
ki is ő valójában, és hogy ki lehetne a Playboy mérgező világán túl. A Csak jót
mondj! lapjain Crystal őszintén szembenéz azzal, hogy a Hugh Hefner mellett
szerzett tapasztalatai hogyan segítették őt átalakulni olyasvalakiből, aki
csakis a külső elismerést értékelte, olyan személlyé, aki végre felismeri saját
valódi értékét. Lenyűgöző betekintést nyújt egy erőteljes kulturális ikon és
márka kulisszái mögé, és ugyanilyen lenyűgözően mutatja meg, milyen kemény lecke
volt megtanulnia: ne engedje, hogy más határozza meg, mennyit ér.