Negyedszázaddal ezelőtt Németh Gábor és Szilasi László Kész regény címen
közreadta két barát levelezését. Gabriely György és Poletti Lénárd egymáshoz írt
soraiból nemcsak egy barátság természetrajza, hanem a második világháború előtti
évek Európájának baljós árnyai is körvonalazódnak. A két művelt, sziporkázó
fiatalember számára az értelmező párbeszéd létkérdés volt azokban az években,
amikor az igazság keresése szó szerint halálos kockázattal járt. Rejtélyes
körülmények között megszakadt levelezésük most két, újabban felfedezett irattal
bővül: Poletti memoárjával a hetvenes évekből, Gabriely följegyzéseivel pedig
1946-ból. Az első egy sokat megélt férfi számadása, aki bűn és felelősség,
isteni gondviselés és emberi jóvátétel kérdéseivel hadakozik a csupaszra rabolt
vidéki Magyarországon. A második egy amnéziával kezelt túlélő küzdelme az
elveszett emlékeiért, amelyekről sosem tudhatja, hogy megtalálásuk nem sodorja-e
újabb veszélybe. Noha a most először közreadott két írást nem egymásnak
címezték, azok mégis párbeszédben állnak, és együtt adják ki azt az egészt, amit
az életnek kiszolgáltatott, de halhatatlan barátságuk jelent.