Korcsmáros Pál életrajzi kötete sok képregényrészlettel és sok színes képpel.
Apám igazolványában a foglalkozás rovatba azt írták, hogy újságíró, de ez egy
idő után nem felelt meg az igazságnak. Amikor valaki grafikusnak nevezte,
kijavította: rajzoló vagyok, újság rajzoló. Végignézhettem, hogyan vet az
érintetlen fehér papírra olyan vonalakat, melyek egyszer csak életre keltek
szemem láttára. Majd ámulva lettem tanúja annak, hogy történetek alakultak ki a
rajzfigurák között. Szerettek, öltek, játszották szerepeiket, amiket híres írók
találtak ki. Amikor elkészült a ceruzával megkomponált képregénykockákkal,
nagyon finom tustollal (máskor vizes tusba mártott ecsettel) véglegesítette a
rajzokat, a ,,buborékokba? beleírta a szereplők szavait, a fehéren hagyott
helyekre felragasztotta a magyarázó szövegeket, borítékba csúsztatta a
rajzpapírt, és elküldött vele a türelmetlen szerkesztőségekbe. Nekem nagyon
imponált, hogy apám műveit minden héten több újság várja. A titkárnők, ahogy
átvették tőlem a heti ,,anyagot?, rohantak a főszerkesztőkhöz, akik örömmel
vették tudomásul, hogy bár megint az utolsó pillanatban, de elkészült a heti
folytatás, és mehet a nyomdába. Sok-sok éven keresztül, hetente 4-5 hetilapban.
Korcsmáros Péter