Mindenhol ember az ember: létének törékenységében, a végtelen nyomorultságában
és magasztos boldogságában egyaránt. Kollektív magányban élünk. (TRUONG DANG
DUNG ) Vajon mitől kerítenek ilyen ismerősen körbe bennünket ezek az idő-versek,
ez a Háy János tolmácsolásában megszólaltatott modern kori lidércnyomás? A sorok
között ott zakatol az idő, a züllöttség, a bizonytalanság, az értékvesztés
szüntelen reménytelensége. TRUONG DANG DUNG 1955-ben született Nghe An
tartományban, Közép-Vietnamban. 1972-ben érkezett Magyarországra, irodalmat
tanult, majd hazatérése után a Vietnami Irodalomkutatási Intézetben dolgozott.
1981-től három évre visszatért Budapestre, a kandidátusi értekezésén dolgozott
az ELTE-n. Első verseit egyetemi tanulmányai idején Magyarországon írta, a
mostani kötet címadó verse Juhász Ferenc támogatásával jelent meg. Ebben az
időszakban fordította le Tandori Dezsővel közösen az Európa Könyvkiadó
gondozásában megjelent Kieu története című verseskötetet. Műfordítóként
hozzájárult a magyar kultúra vietnami ismertségének növeléséhez. A Nemzetközi
Magyartudományi Társaság (Hungarológiai Társaság) tagja.