Doncsev Toso novelláskötetében képes szuverén írói világot teremteni: az ő
világa a Duna-part és a Hold utca határolta külvárosias Belváros 1950-es, '60-as
évekbeli színtere, miliője, alakjainak galériája, súlyos, fojtott, időnként
mégis fölszabadult atmoszférája. A szerző azt tárja föl, hogy ebben a vedlett,
kopott környezetben, a szürke bérházak mélyén akkoriban milyen nyüzsgő élet
folyt. Ez a tér és idő már az övé, úgy, ahogyan például Fejes Endréé az 1960-as
évek VIII. kerülete, ahogyan Krúdy Gyuláé az 1930-as évek Óbudája.
Elbeszéléseiben a nagytörténelem eseményeit alulnézetből ábrázolja; alakjainak
többsége kiszolgáltatott ember: hadirokkant házmesterek, boldogtalan, kacér
pillantású kocsmárosnék, bolgár boltosok, férfibolondító fodrászlányok,
metróépítő keszonmunkások, hajdani apácák. Többségük ugyan kiszolgáltatott
kisember, akik feje fölött ott dübörög a történelem, de nem sodródó alakok.
Kínlódnak, vergődnek, csalódnak, újrakezdenek, de boldogulni akarnak. Nem minden
áron, de elszántan keresik az esélyeket.