Amit Németh művel, az költői tudatarcheológia, a felszín, a léttér és a létet
átható és felemésztő mélység párbeszéde. A tektonikai rétegezettség abban az
értelemben is izgalmassá teszi a kötet szerkezettanát, hogy a korábbi kedvenc
témák rétegei jól felismerhetőek maradnak: a test nemi szerkezete, a poszthumán
horizont, az állati lét, az interdiszciplinaritás, a transzkulturalizmus, a
trauma rétegei egy átfogóbb térpoétikai narratívába kerülnek, melynek tektonikai
mozgásai szerencsére csak olvasói komfortzónánkat veszélyeztetik.