Valahogy minden rosszul alakult, amikor a sövényét nyírtam. Véletlenül kissé?
félreérthető alakúra formáltam, olyasmire, amit nem biztos, hogy szívesen látna
bárki a kertjében. Amikor először találkoztam Harry Barnidge-dzsal, az agyam
azonnal átkapcsolt ősi, ösztönös üzemmódba. nevetséges fantáziaképek villantak
be: hogy Harry fejbe billent egy kőbunkóval, becipel a barlangjába stb. A
szókincsem erőteljesen lecsökkent, és talán kissé nyáladzani is kezdtem. De nem
foglalkozhatok ezzel! Az egyetlen fontos dolog az életemben az, hogy a húgom
álmait valóra váltsam. És eddig valahogy mindent sikerült elbaltáznom, úgyhogy
most sikerülnie kell. Szóval, amikor Mr. Szívtipró felajánlja nekem, hogy segít
egyengetni a véletlennek köszönhető művészkarrieremet, nem mondhatok nemet.
Ahogy a régi mondás tartja, ha már felállítottad, minden megoldódik magától.
Vagy valami ehhez hasonló. Az új kertészem mindent fogott, és teljesen a feje
tetejére állította. Rengeteg nő próbálkozott már azzal, hogy felkeltse az
érdeklődésemet, de Nell sövénye volt a legmerészebb. Mármint beszélgettünk,
aztán egyszer csak a háromméteres növényből? az lett, ami. Aztán meg az ország
legnagyobb művészkritikusa kikiáltotta a sövényt művészeti alkotásként, így
felajánlottam, hogy az ügynöke leszek? Most már csak arról kell meggyőznöm, hogy
többre vágyom munkakapcsolatnál. nem számít, milyen árat fizetek érte. És az
sem, ha a legnagyobb riválisom megfenyeget, hogy tönkretesz, ha elmondom róla az
igazságot.