Örkény István új életműsorozatának ötödik és hatodik kötete az író
novellisztikáját fogja át, előkészített meglepetésként: a korábban közreadott
népszerű kisregények és egypercesek mögé nézve az olvasó izgalmas felfedezőútra
indulhat a legjellemzőbb motívumok, témák forrásától, a korai groteszktől, a
háború előtti kor lázas, fiatal tempójától a fenyegetettség, majd pusztulás
krónikáin át a szenvedés, a túlélés traumáinak szédületéig. Örkény írásainak
hősei mintha mind folyvást macskajátékot játszanának, a sors hol euforikus, hol
kegyetlen, hol védekező szerepeiben mutatkoznak. Éljünk kalandosan, éljünk
veszélyesen! - kiáltja egyikük valamelyik huszadik századi szilveszter napján.
Szó, ami szó, ez a fogadalom beteljesült. Örkény legelső kötetének címét kölcsön
véve a Tengertánc (Novellák I.) a harmincas évektől az ötvenes évek végéig
gyűjti egybe a termést, majd a Niagara Nagykávéház (Novellák II.) folytatja a
sort az írói elhallgattatás idejének darabjaitól az utolsó remeklésekig.