A Kádár-korszak politikai propagandája a külföldi titkosszolgálatok és a
nyugati emigráció beavatkozásával magyarázta az 1956-os forradalom kitörését. A
pártállami időszak visszatérő motívuma volt a népi demokrácia ellen harcot
hirdető külföldi fegyveres csapatok képe, amelyekben fontos szerepet kaptak az
ország eltiprására törő nyugati magyar emigránsok. Vajon volt-e, s ha igen, mi
volt az alapja ennek a képnek? Ha voltak ilyen csapatok, kik és milyen céllal
hozták őket létre, és a magyar állambiztonsági szervek milyen intézkedéseket
tettek a fenyegetés elhárítására? A Hontalan hadsereg? című kötet eredeti
levéltári iratok segítségével, a történeti feldolgozás eszköztárát használva
tárja fel a magyar hírszerzés történetének néhány epizódját az 1950-60-as
évtizedből. A hidegháború időszakát ugyanis valóban a titkosszolgálatok aktív
működése jellemezte, de tevékenységük dokumentálása hosszú évtizedeken keresztül
nem volt lehetséges. A szerző által áttekintett és bemutatott iratokból többek
között az is kiderül, hogy a kémregényekből ismerős ügynöki munkaábrázolás valós
információkon alapul; megismerhetjük belőlük az emigráns magyarok legharcosabb
képviselőit, néhány sikeres ügynököt, valamint az állambiztonság módszereit a
hálózat bővítésére és a célszemélyek becserkészésére. JOBST ÁGNES 1997 óta az
Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa. A Magyar
Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja és a Nemzeti Emlékezet
Bizottsága által létrehozott Vidéktörténeti Témacsoporthoz csatlakozva a
pártállam hatalomgyakorlási mechanizmusait vizsgálta, és elsőként foglalkozott a
keletnémet Stasi és a magyar hatóságok együttműködésével. A keleti tömb
országainak, elsősorban Magyarország és az NDK állambiztonsági szerveinek
együttműködését elemezve tágította kutatási területét a hírszerzés irányába.