Banzragch Bayar filmrendező 2003-ban alapította meg először a Semoon stúdiót,
amely főként tudományos témájú dokumentumfilmekkel foglalkozva az elmúlt időszak
alatt mintegy harminc filmet készített el a mongol történelemről, régészetről,
kulturális örökségről, és a közelmúltban ezek alapján könyvet írt a kutatási
eredményeiről. 2011-től Olaszországba, Franciaországba, Ausztriába,
Magyarországra és Romániába is elutazott, ahol a hun Attila hadjáratainak
útvonalait járta be, számos történelmi emléket és az emberi kultúra fontos
elemeit tárta fel, ahogyan a hunok Belső-Ázsiát elhagyva Eurázsián és a
Kaukázuson keresztül eljutottak Európába. Különösen fontos, hogy a mongol
vidékről származó örökséget és kultúrát az emberek évszázadok óta megőriztek, az
erről készült dokumentumfilm most Hun utódok címmel könyvként kerül az olvasók
elé. Ez tulajdonképpen egy jó példa, hogy a küldetés végén elnyerhető a jutalom.
Érdekes szokásokra lettem figyelmes a magyar néprajzi adatokat illetően. Én, aki
a Khangai-hegység központi részén nőttem fel, gyerekkorom óta játszottam a
madzagot átvevő játékot, ismertem a negyvenegy kővel való jóslást, más néven a
hovlogo-t, ezeket a magyarok is ismerik, kő helyett azonban kukoricát és babot
használnak. A mongol nomád népek a hegyekben kőhalmokat építenek, ezekre
folyamatosan köveket helyeznek, és az arra járók a halmokat a Nap járásával
megegyező irányban kerülik meg. Az ősi hun szokás szerint vonalakat, számokat,
betűket faragnak a fára, tisztelik a Napot és a Holdat.