Ha a nyugati társadalmak polgárai manapság a feudalizmusra gondolnak,
hajlamosak valami távoli, letűnt korszakként tekinteni rá. Joel Kotkin viszont
felhívja figyelmünk: tévedhetünk. Ugyanis ha a jelenleg világszerte észlelhető
társadalmi tendenciák továbbra is érvényesülnek, akkor az egyéni szabadság és a
széles körűvé váló társadalmi prosperitás időszaka után újra egy olyan
korszakban találhatjuk magunkat, amikor a vagyon kevesek kezében összpontosul, a
lehetőségek beszűkülnek, illetve a társadalmi mobilitás csatornái elzáródnak.
Ennek a középkort idéző hierarchikus társadalomnak az élén egy újfajta, a
technológiai vállalatokat irányító oligarchákból kifejlődött nemesség, illetve a
kultúra és a média vezető pozícióit elfoglaló papság áll. Az elmúlt évszázad
során globálisan megerősödő, magántulajdonnal és önálló cselekvési képességgel
rendelkező középosztály, amely a liberális demokráciák oly fontos támasza volt,
eközben folyamatosan zsugorodik. Tagjai visszacsúsznak az új jobbágyság
vagyontalan, kiszolgáltatott, a vezető rétegek által kontrollált csoportjába.
Mindez azonban nem szükségszerű. A szerző szerint a változásokkal akkor lehetne
dacolni, ha a modern harmadik rend, vagyis a polgárság felébredne és ellenállna,
illetve politikai lépéseket is tenne. Ahogy fogalmaz: A neofeudalizmussal
szembeni ellenállás kulcsát ma azok az emberek jelentik, akik egykor az igazi
feudalizmussal is leszámoltak [...] olyan emberek, akiknek van némi tulajdonuk,
gyakran saját vállalkozásuk is, és akik közösségeket építenek családjuk
szükségletei körül.