A Csongor és Tünde hősei a mindenkori fiatal nemzedék életcél- és
boldogságkereső útját járják végig. Valóban a szerelem megszállottjai: Csongor
nem törődik birtokával, családjával; az ősi szép keresése tölti ki egész életét.
Tünde pedig halhatatlanságát hajlandó feláldozni, hogy halandó, földi leányként
lehessen boldog szerelmese oldalán. Választásuk mégsem ösztönös, hanem nagyon is
tudatos: Csongor elhárítja a gazdagság, a hatalom és az öncélú tudás
kísértéseit; mindketten megküzdenek Mirigy ártó szándékaival, hogy eljussanak a
boldogsághoz. Magasztos érzelmeiket kísérőik, Balga és Ilma bumfordi
összetartozása egészíti ki, és Ledér pénzért megvásárolható szerelme
ellenpontozza. A diadalmas szerelem is alá van azonban vetve tér és idő
mulandóságának; az Éj monológjában a költő megfogalmazza kételyeit arról, van-e
haladás, előrelépés a természet és a társadalom, az egyes ember életében, vagy
mindez csupán egy nagy körforgás része.