A filmeket általában nézni szoktuk, közben hallgatjuk is, és csak a legritkább
esetben olvassuk. Mégsem ördögtől való elgondolás, hogy ne csak műértő kevesek
úri szokása legyen elolvasni utóbb, amit a filmvásznon láttak. Különösen így van
ez olyan filmek esetében, amelyek halhatatlan dialógusokkal és poénokkal váltak
emlékezetessé. A Monty Python szerzői és előadói mindmáig jól ismert karakterek,
és nemcsak a humoros jelenetek szövegeit idéztük utóbb szinte szó szerint, de az
alkotók játékfilmjei, a Gyaloggalopp (1975), a Brian élete (1979) és Az élet
értelme (1983) is mindmáig népszerűek, sűrűn idézzük őket. A szinkronnal
kapcsolatban utóbb gyakran folynak ádáz viták, és mindig akadnak, akik erős
kritikával illetik a fordítók nyelvi megoldásait, hosszú listákat állítanak
össze esetleges tévedéseikről, mert fontos, hogy mindenkinél okosabbnak érezzék
magukat. A filmnézők többsége azonban megpróbálja élvezni a magyarul elhangzó
poénokat, miközben mindenki tisztában van vele, hogy a finom nyelvi humor sok
esetben szinte lefordíthatatlan, ezért minden kísérlet elismerést érdemel.
Mindkét befogadói attitűd érthető valahol, és mindkét típusnak bátran ajánlható
ez a filmjelenetekkel gazdagon illusztrált magyar nyelvű forgatókönyv. A Brian
élete érzékeny témaválasztása miatt a többi Monty Python-filmnél vegyesebb
fogadtatásra talált, sőt egy darabig az is kétségesnek tűnt, hogy egyáltalán
befejezik-e, míg végül az ex-Beatle George Harrison elvállalta, hogy fedezi a
forgatás költségeit. A hetvenes évek Nagy-Britanniájának talán a korszak
átlagánál liberálisabb volt a légköre, mégis kisebbfajta közfelháborodást
váltott ki a Brian élete, mert sok hívő sértve érezte magát, így a Monty
Python-csapat részéről John Cleese és Michael Palin egy 1979-es BBC-tévévitában
próbálta tisztázni alkotói szándékait. A forgatókönyvet olvasva talán még
világosabbá válik, hogy ez a sértő szándék távol állt a film alkotóitól, viszont
a humor lassan fél évszázad múltán is eleven és hatásos.