Főzzünk abból, amink van ? ne abból, amink lehetne, ha volna. Határtalan
házikonyhánkban ?minden helyettesíthető mindennel?, aszerint, hogy mi akad az
almárium vagy a sarki kisközért polcain. Ha az ember egyszerre akar ott lenni
mindenütt, esélyes, hogy igazából sehol sem lesz jelen igazán ? márpedig bármily
édes a vándor élet, a megérkezettség érzéséhez semmi sem fogható. Amikor
évtizedes világjárás után szerelmemmel, Nimivel rátaláltunk egy eldugott kis
tengerparti falura Görögországban, ahol több macsek él, mint ember, ahol a
vulkán lankáin végeláthatatlan olajfa földek zöldellenek, és ahol friss oregánó
és aromás bor illata keveredik a levegőben, tudtuk: itthon vagyunk. A lassú élet
gyorsan magával ragadott minket, és felfedeztük: helyi termesztésű
idényzöldségekkel is alkothatunk olyan ételeket, melyeket emlékezetes utazásaink
ihlettek. Több száz fős éttermi pop-up események helyett pedig várhatunk
vendégeket idehaza. A trendi kajapiacokat saját kis veteményeskertre cseréltük,
sztárséfek és instafoodie influencerek mellett pedig helyi tavernák virtuóz
szakácsaival és kistermelőkkel kollaborálunk. Bár a mozgásterünk ? saját magunk,
befogadott cicáink és a Föld bolygó ökoszisztémájának nagy örömére ?
összetöpörödött, mint egy napon szárított paradicsom, az igazság az, hogy sosem
éreztük még ilyen határtalannak az életünket... és az ételeinket! Első közös
szakácskönyvünkben olyan receptúrákat gyűjtöttünk össze, melyek az ízek
szárnyain repítenek minket messzire ? akkor is, ha legfeljebb Methana félsziget
határáig battyogunk alapanyagokért. Világutazásra hívunk saját kezűleg eszkábált
konyhaasztalunk körül, hogy együtt tapasztalhassuk meg: a házikonyha is lehet
kozmopolita, és a családi receptek inspirálta hagyományos fogások is hívhatnak
hedonista kulináris kalandra, ha kreatívan és jókedvűen kísérletezünk együtt a
kiskonyhánkban.