Az ezredfordulót néhány álmosan nyújtózó esztendővel már meghaladtuk, amikor
egy tavaszi napon túl korán ébredtem, és ha már így alakult, felkerekedtem, hogy
friss, kemencemeleg pékárut zsákmányoljak reggelire. A Keleti pályaudvar hajnali
szürkületében a vadászmező, akarom mondani, pékség felé lopakodtam, amikor
ismerős alak bukkant fel előttem. Többször megdörzsöltem a szemem, az észlelés
azonban nem változott: ő az, a matematikus, könyvtáros, tanár, szakfordító,
szolgálatmegtagadó, lelki vezető... Akivel eddig szinte mindig csak a Reáltanoda
utcai kutatóintézet könyvtárának villany világította labirintusában találkoztam,
amint a polcok közötti másfél méteres szakaszokon cirkál... A turista. Mert a
mozgásán és felszereltségén egyértelműen látszott, hogy nem hirtelen ötlet
lódította útnak, hanem rutinszerű tevékenység végzésére indul. Közel húszévnyi
ismeretség után tudtam meg, hogy Merza József szakmai berkekben jól ismert
teljesítménytúrázó, és írói munkássága felöleli túráinak elmesélését is. Milyen
szerencsés vagyok, gondoltam, hogy ismerhetek egy embert, aki a reáliák
Csendes-?óceánja mellett legalább olyan otthonos a humán beltengerekben, aki a
lelki kérdések aggályos boncolása (megszenvedése) mellett, lám, a testét is
próbatételek elé állítja, aki a próbatételek előtt és után (és közben!), lám,
oda tudja magát adni az élet örömeinek - milyen gyakran ismétlődik MJ
beszámolóiban a szófordulat, és élveztem az életet! -, és aki a
nehézségek-kellemetlenségek és boldog pillanatok széles amplitúdójának bejárása
közepette is figyelmes segítője az oldalán caplató társaknak. A túrós táska
hamarabb fogyjon el, mintsem kihűl... Igen, mindannyian úton vagyunk, szeretnénk
teljesíteni egy általunk vagy mások által kitűzött távot - az időjárásról ne
beszéljünk, és ne felejtsük el élvezni az életet! Kállay Kotász Zoltán