A gyerekek képzelete és szeretete határtalan. A legbelsőbb gondolataikat,
félelmeiket és vágyaikat sokszor nem is tudják szavakkal elmondani, de gond
nélkül megosztják azokkal a kedves, agyonszeretgetett kis játékokkal, ?akikkel?
együtt is alszanak. Mindenhova magukkal hurcolják őket, mert óriási biztonságot
ad számukra a létezésük, és valljuk be, mi, felnőttek is hálásak vagyunk a
mindig megnyugvást adó plüssnek, plédnek, nyunyinak, rongyinak, kabalának? Ha a
szeretett tárgy eltűnik, (ami sajnos elég gyakran előfordul), a kicsikben
hirtelen összedől a világ. Kétségbeesetten keressük együtt az elveszett
kedvencet, ám sokszor hiába. Az is előfordulhat, hogy meglesz az alvóka, de hova
kóborolt? Miért és hogyan veszett el? Mi lesz azokkal, akik soha nem kerülnek
elő? ?Ugye, nem azért mentek el, mert nem szeretnek minket?? ? kérdezik ilyenkor
a gyerekek. Kilenc neves meseíró az elveszett kedvencek nyomába eredt, és?
annyit elárulhatunk, hogy minden alvóka jól van! Ezek a szívből jövő történetek
vigaszt, megnyugvást adnak egy olyan pillanatban, amikor semmi más nem segíthet,
csak a mese. Aki pedig még soha nem veszített el egy ilyen kedves tárgyat, annak
sem árt előre felvérteznie magát. Ezek a szeretnivaló plüssmesék mindenképp
közelebb hozzák egymáshoz a mesélőt és a mesehallgatót. Vigyázzunk hát egymásra,
az alvókákra és a mesékre! Both Gabi szerkesztő