Juharfalvi Emil, az égetnivaló svéd fiúcska ötven éve kiáltotta először, hogy
kírem a sapkóm!. Azóta gyerekek milliói tanulják a gyapjas hajú, ötéves vadóctól
a csibészkedés mesterfogásait. Mert Emil valóban kiválóan ért a felnőttek
bosszantásához meg a kishúga piszkálásához, és semmi sincs biztonságban
körülötte. Ha rossz fát tesz a tűzre, apja bezárja a Macskaháj tanya
asztalosfészerébe, ahol már több tucat figurát faragott ki egy-egy csínytevés
után. Az első kötetben Emil feje többször is beszorul a családi levesestálba,
majd gondolkodás nélkül lenyeli a kialkudott zsebpénzét. Máskor zászló helyett a
húgát vonja fel a házuk előtti rúdra, aztán egy népes vendégsereg megsiratja,
mert halottnak hiszik. Végül az öreg kancájuk hátán titokban eljut egy
népünnepélyre is, ahol kirúg a hámból, és még a puskó-ja is jó szolgálatot tesz.
Emil a második kötetben sem tétlenkedik. Apja például nem csak az egérfogóval
lép miatta túl közeli barátságba, de a vérgombóclevessel és a lángostésztával
is. A szélesréti vásáron szintén jókora kalamajkát okoz két gólyalábbal meg egy
frissen patkolt lóval. És akkor még nem is beszéltünk a farkasveremnél
elkövetett csibészségekről... Astrid Lindgren gyerekkönyveiből eddig 88 nyelven
45 millió példányt adtak el. A róla elnevezett emlékdíjat 2002 óta a
gyermekirodalom Nobel-díjaként tartják számon. A Móra Könyvkiadó a szerző
jelentőségéhez méltó díszkiadásban jelenteti meg az összetéveszthetetlen
humorral megírt köteteket.