Márton László író már olvasta a könyvet. Ez egy nevelődési regény, amelyben a
nevelők nem játszanak lényeges szerepet. A regényben szereplő fiúk és lányok
egymást vagy önmagukat nevelik, váltakozó sikerrel. Ez egy fejlődésregény,
amelyben a szerző a fejlődésnek nem jelöli ki az irányát. Hőseire bízza, ki
hová, mivé fejlődik. Ez a könyv egy közösség, egy gimnáziumi osztály négy évének
regénye. Ez a könyv magányos és kiszolgáltatott tizenévesek regénye. Olyan
személyeké, akik együttérzésre vágynak, de azt csak ritkán képesek nyújtani. Ez
a mű egy ifjúkori önarckép. Főhősében, Sziránóban, aki szelíd humorral ábrázolt
lúzer, egyszersmind az élet álruhás királya, a szerző a kamaszkori énjét teszi
vizsgálat tárgyává. Ennek a műnek nincs főhőse. Kaleidoszkópszerűen villantja
fel a szereplők sokaságát. Hol Kukát, hol Görcsegeret, hol további meghitten
furcsa nevű szereplőket látok a középpontban. Megesik a szívem rajtuk, de azért
mégiscsak Sziránó az igazán fontos. Övé az a biztos pont ? nézőpont ?, ahonnét a
szerző kimozdítja helyéből a világot. Ezért a kimozdításért érdemes egy regényt
megírni. És elolvasni. A könyv szerkesztője Péczely Dóra, a borítót Misetics
Mátyás Artificial light No. 5. című fotóalapú munkájának felhasználásával
Tarcsay Zoltán tervezte. A szerző portréját Bach Máté készítette.