A tudós kelet-római Priszkosz rétor fiaként neveli fel Zétát, akit a
rabszolgasorból emel ki, majd felszabadít. A fiú a császári követség tagjaként
Atilla udvarába kerül, és beleszeret a hun Csáth leányába, Emőkébe. Zéta, hogy
szerelméhez közel legyen, hűtlenné válik nevelőjéhez, és Csáth szolgálatába
szegődik; újra rabszolgasorba kerül. Amikor Csáth értesül hűtlenségéről,
félholtra veri a fiút. Hónapok múlva gyógyul fel, és csatlakozik a hunok
seregéhez, harci sikere révén remélve, hogy magasabb rangra kerülhet, s így
elnyerheti Emőke kezét. Reményeiben azonban csalatkozik, súlyosan megsebesül, és
amikor Atilla győztes csatáiból visszatér, Zétát a szolgák közt ugyan elsővé
teszi, de fel nem szabadítja. Atilla váratlanul meghal, s temetésén - Zéta
helyett - a csuklyás halottkísérők közé kéredzkedett Emőkét is lenyilazzák.
Kiderül, hogy Emőke olthatatlan, reménytelen szerelme Atilla volt. Végül Zéta is
megbékél, s elfogadja az őt régóta szerető görög leány, Dzsidzsia szerelmét.
Gárdonyi e nagy ívű, mozgalmas történeti regényében a hun-magyar rokonságot
szándékszik bizonyítani, s a hunok romlatlanságát, becsületességét, szerénységét
erkölcsi példaként állítja elénk.