A novella és az elbeszélés, úgy vélem, egyszerre kell felmutassa múlt és jelen,
egyén és közösség, lélek és külvilág megannyi rendkívüli vetületét - ennek
szellemében igyekeztem prózai írásaim gyűjteményét összeállítani, a fiatalság
alapvető élményeinek feldolgozásaival (Külváros, Három Carol, hetedhét ország),
a férfi-nő-relációk örökérvényű megélt világaival (Sóvidéki indián, Hajnal Tímea
körül), a meghatározó élményt jelentő katonáskodás néhány, a kort fölöttébb
jellemző történetével (Melegítő, A francia vers) és a közelmúlt átélt súlyos
közéleti-politikai eseményeinek egyéni világlátású felmutatásával (Éveim Medve
Gáborral, Siptár történet, Üvegfészek, Jövőnapló). Reményeim szerint egyféle
körképet, lélektani-társadalmi korrajzot (is) adva a világról, melyben élnünk
adatott - és az emberről, aki ebbe a világba vetve próbálja folyamatosan
röntgenezni az őt körülvevő univerzumot. DOMONKOS LÁSZLÓ (1951-) író, esszéista,
közíró, szerkesztő. A szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi
Karának magyar-angol szakán szerzett diplomát, majd a Délmagyarország
szerkesztőségének kulturális rovatában kritikus. 1992-től Budapesten a Magyarok
Világszövetségének lapjánál, majd a Duna Televízióban dolgozott. 2013 és 2019
között a RETÖRKI, 2009 óta a Magyar Hírlap szerződéses munkatársa. Eddig 35
könyve jelent meg - ám ez az első szépprózakötete.