?És akkor valami történt. Valami, amire nem várt senki, ami meglepő volt, mint
a nyári bárányfelhős égből lecsapó istennyila. Moldován Gligor, az ügyvéd egy
pillanatig mereven maga elé bámult, aztán gyors egymásutánban háromszor
megrángatta az orrát, ami nála mindig a megfeszített agymunka jele volt. Eltolta
magától a tányért, az ezüstpapirosos sajttal és a rendőrtiszt elé dobbanva
magasra emelte a desszertkését. ? Mi ez ? ordította az ügyvéd ?, mi történik
itt? ? Románul beszélt. ? A szabad Romániában mindenki olyan nótát énekel,
amilyent akar és azon a nyelven, amelyik neki jólesik! Gyerő Antal ránézett az
ügyvédre. Ezt nem várta. Ezt senki se várta.? Az erdélyi születésű, ma legfőképp
ifjúsági regényeiről ismert Török Sándor három betiltott, elfeledett írását
fedezheti fel az olvasó a Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténész által
összeállított kötetben. A Magyarországra a 20-as évek közepén áttelepült író a
Magyar fiúk oláh mundérban című riportregényben finom humorral, olvasmányosan
számol be a román királyi hadsereg közlegényeként szerzett, még élénk
élményeiről, a sereg abszurd és embertelen működéséről. A Magyar fiúk oláh
mundérban 1928-ban jelent meg először, de 1945-ben tiltólistára került, és ma
már csak árveréseken bukkan föl olykor-olykor. A Virradatvárók és az Egy eszelős
fickó s ami körülötte akad című kisregényekben Török az erdélyi magyarok és
románok hétköznapjairól, választásaikról vagy éppen a választás
lehetetlenségéről mesél olyan időkben, amikor a valóságot és az igazságot
könnyedén felülírja egy groteszk fikciókból összefésült történet, ha az aktuális
hatalom kiszolgálói úgy kívánják. Az 1929-ben kiadott Egy eszelős fickó s ami
körülötte akad példányai mára már nagyon ritkák, közgyűjteményekben sem könnyű
rájuk bukkanni. A Virradatvárókat 1928-ban folytatásokban közölte egy lap, majd
feledésbe merült. A kötetet Főcze János történész tanulmánya zárja, amely
bemutatja hogyan szerveződött az első világháború utáni Román Királyság, hogyan
strukturálták át az erdélyi magyar társadalmat az ezzel járó változások, és hogy
mit jelenthetett, milyen kihívásokkal járt az erdélyi magyarok számára, hogy egy
új államban kellett folytatni életüket. TÖRÖK SÁNDOR (1904, Homoróddaróc ? 1985,
Budapest) iskoláit Brassóban és Fogarason végezte. Eleinte fizikai munkákból
élt, gépszíjgyártó vizsgát tett, később pedig színészként is dolgozott
Kolozsvárott. Magyarországra települése után kezdődött különösen gazdag és
változatos írói, műfordítói, szerkesztői pályafutása. Korai műveit 1933-ban
Baumgarten-díjjal ismerték el. A regények és színpadi művek népszerű szerzőjét
1938-ban a Petőfi Társaság tagjai közé választották, 1940 és 1945 között azonban
zsidó származása miatt nem publikálhatott. A Keresztény Zsidók Szövetségének
alelnökeként ő juttatta el az Auschwitzi jegyzőkönyv egyik példányát Horthy
Miklós kormányzóhoz. Aktív tagja volt a Rudolf Steiner tanítványa, Göllner Mária
által vezetett antropozófiai körnek, és élete végéig azon munkálkodott, hogy
másoknak is továbbadja az antropozófia tanait. 1974-ben József Attila-díjat
kapott.