Két válás áll ennek az álmokat és valóságot lírai erővel ötvöző regénynek a
középpontjában: a háború előtti Budapesten született Sophie Landsmann először
szülei életében tapasztalja meg az elszakadás buktatókkal és ígéretekkel teli
folyamatát, majd felnőtt nőként maga is elhagy egy férfit, hogy azután szeretők
között hányódva végül megtalálja önmagát és zsidósága értelmét. Bár Sophie új
otthonai, az Egyesült Államok és Párizs a feledést sürgetik, a nő mindvégig őrzi
magában hazája emlékét, és az olvasó vele együtt utazhat vissza térben és időben
Magyarországra, hogy megtudja: milyen élmények, titkok, erők formálták azzá
Sophie-t, akivé érett fejjel lett. Susan Taubes önéletrajzi elemekkel átszőtt
regényében az elválás sokkal több mint két ember kapcsolatának vége: külső és
belső világok hasadását, távolodását és közeledését ábrázolja az írónő
lenyűgözően hiteles, olykor szürreális ecsetvonásokkal. A kultuszregény -
amelyet az Egyesült Államokban most fedeznek fel újra az olvasók -évtizedekkel
megelőzte korát. A Karl Ove Knausgard és Rachel Cusk nevével fémjelzett,
manapság igen népszerű valóságon inneni, de fikción túli irodalom előfutárának
is tekinthető. Susan Taubes (1928-1969) Feldmann Zsuzsanna Judit néven született
Budapesten, az édesapja pszichoanalitikus, a nagyapja rabbi volt. Apjával
1939-ben emigrált az Egyesült Államokba, és New York államban, Rochesterben
telepedtek le. Filozófiát és vallástörténetet tanult Jeruzsálemben, majd a
Sorbonne-on. Taubes és férje Susan Sontag és férje, Philip Rieff legközelebbi
barátai közé tartoztak. Taubes a hatvanas években tagja lett a kísérleti Open
Theaternek, elbeszéléseket publikált és megírt két regényt: az egyik az Elválás,
a másik a hamarosan megjelenő Lament for Julia (Júlia siratása). Röviddel az
Elválás megjelenése után, 1969 novemberében öngyilkos lett.