Petrográd, 1917. A Nagy Péter alapította orosz főváros pékségei előtt hosszan
és napokig kígyózó sorokban megviselt és dühös asszonyok fagyoskodnak, hogy
éhező családjuknak legalább a megszabott fejadagnyi, rossz minőségű kenyeret
beszerezhessék. A kórházak alig tudják ellátni a frontról érkező sebesültek
seregeit. Az ipari negyedben sztrájk sztrájkot követ, az elégedetlen munkások
kormányzati beavatkozást követelnek. Ám a cár a távoli főhadiszállásáról csak
fásult üzeneteket küld és a kozák lovasság rendteremtő beavatkozását sürgeti. A
cárné pedig kizárólag Raszputyin tanácsaira hallgatva a palotájába zárkózik. A
feszültség szinte tapintható, elég egy szikra - s a bolsevikok épp a tűzzel
játszanak -, hogy Oroszország lángba boruljon, maga mögött hagyva évszázados
társadalmi berendezkedését, kilépve a szövetséges hatalmak németek elleni
háborújából. Ám az arisztokrácia mégis inkább a következő esti balett- vagy
operaelőadásra készül, és tizenöt fogásos vacsorákkal kényezteti magát. Aztán
robban a bomba!... Nem is egy. A városban élő és ott rekedt külföldi követségi
diplomaták, katonatisztek, alkalmazottak, nevelőnők, ápolónők, bankárok,
gyártulajdonosok és családjaik, a nyugati tudósítókkal együtt csak kapkodják a
fejüket a hírek hallatán és az utcákon állandósuló lövöldözések okán. Helen
Rappaport elfeledett forrásokra - személyes levelekre, naplókra, memoárokra -
támaszkodva, korábban soha nem érvényesülő szemszögből, minden eddiginél
érzékletesebben és átélhetőbben rekonstruálja az oroszországi forradalom
eseményeit, felfedve máig ható következményeinek gyökereit.