A megalkuvás nem egy állapot, hanem egy út - az állandó ráfázások útja. Ezzel
önmagában még nem is lenne baj, mert az ember életéhez a tévutak is
hozzátartoznak. A kérdés, hogy ha felismerem, nem vagyok jó úton, mit teszek.
Megyek tovább ugyanúgy (Majd csak lesz valahogy; Nem is olyan rossz; Még
elmegy), miközben egyre rosszabbul érzem magam, vagy kimondom a frankót,
változtatok és ezzel együtt a megújulás útjára lépek? Utóbbihoz vennem kell egy
nagy levegőt és ki kell nyitnom egy új ajtót. Aztán vennem kell még tízet és
kulcsra zárni a régit. Aztán vennem kell még százat és elindulni, majd útközben
vennem kell még tízezret, hogy soha többé ne forduljak vissza. Elindulni és soha
meg nem állni. Pontosan úgy, ahogy idővel a regény főszereplője, Halász Dániel
is teszi.