Elsősorban a barátságról szól Kovács Krisztián új regénye, de mint ahogy az
igaz barátságokból sem csupán két ember kapcsolata rajzolódik ki, hanem annak az
egész világnak a képe is, amiben nekik élni adatott, az Ablakok az ébrenlétben
is az élet teljességéről szól, miközben szereplőinek egymáshoz fűződő viszonyát
feltárja. Minden ismerős kissé, és mégis minden egészen kiszámíthatatlan módon
működik. Fiatal fiúk találnak egymásra egy vidéki magyar kisvárosban valamikor a
rendszerváltáson már túl, de a kétezres éveken még innen. Esendő vagy egészen
szörnyű apák árnyékában, szeretetteli vagy legalábbis nem teljesen rideg anyák
oltalmából előmerészkedve, csodálatos lányok igézetében, a hirtelen elveszített
naivitáshoz mégis mindhalálig ragaszkodva. Sallai Ervin már felnőtt fejjel
igyekszik felidézni az eseményeket, az alakokat, barátait, Botát, Kafkát meg
Mancit és mindazt, ami velük történt vagy történhetett volna. Hiszen a
legnagyobb rejtély az élet a maga hétköznapiságában, ahogy egyszerre tud
elviselhetetlen és elviselhetetlenül gyönyörű is lenni.