A könyv lapjai egy fotópapírhoz hasonlatos módon emlékek felvillantására
tesznek kísérletet. Az emlékek előhívása és letapogatása ugyanakkor ez esetben
nem egyszemélyes folyamat eredménye: a kötet alapvetően három, egymással rokoni
kapcsolatban álló, két különböző generációhoz tartozó szerző - Babarczy Eszter,
Vajda Júlia és Vajda Mihály - szövegeinek találkozását dokumentálja, melyek
olykor megerősítik, máskor megkérdőjelezik egymást. Nincsen egységes narratíva,
viszont van egy egymást értelmező, dialogikus beszélgetésfolyam arról, hogy ki
hogyan éli meg a saját és a másik (család)történetét. A kötet középpontjában egy
beszélgetés áll, amelyet az azt előkészítő rövid családtörténeti reflexiók
vezetnek fel, és amelyet a beszélgetést tovább árnyaló, már korábban megjelent,
műfajilag sokszínű írások zárnak le. Azaz a könyvben található szövegek, amolyan
posztmodern módon, emlékezeti elbeszélések egymásra exponált rétegeiként
funkcionálnak. A családtörténeti beszélgetéshez kapcsolódik hozzá a harmadik
generáció szöveges és képi reflexiója is. A Vajda Júlia fiával, Gábor Sámuellel
készített interjú, Babarczy Eszter fia, Szijj Péter esszéje, illetve Vajda Júlia
lánya, Gábor Sára fotósorozata - mely a könyv illusztrációs anyagaként
funkcionálva egyben össze is áll egy sajátos elbeszéléssé - maguk is tovább
görgetik az emlékezeti munka kerekét.