Silberstein Alétheiának nem csupán a neve, hanem az élete is különleges. Ő Bán
Zsófia mozaikokból összeálló családregényének az egyik elbeszélője és
főszereplője. Nem véletlenül kapja ezt a nevet 1924-ben klasszika-filológus
apjától, hogy aztán hosszú élete során többször is megtapasztalja: kacifántos
dolog az igazság. Merthogy szó szerint így hívják: Ezüstkő Igazság. Vagy, ahogy
ő maga írja egyik történetében: Az igazság nem szép, de nincs mit szépíteni
rajta. És Alétheia - kevés barátjának és még kevesebb rokonának csak Ali - nem
is szépít, amikor mesél. Tárgyakhoz és érzéki emlékekhez kapcsolódó közvetlen,
intim és ironikus történeteiben megelevenedik a budapesti zsidó polgárság
életvilága és tragédiája, a magyar történelem egy értelmiségi nő
perspektívájából a harmincas évektől egészen a Covid-járványig. De az Alétheia
él a beszéd mellett a hallgatás könyve is. Az életé és a túlélésé. Erős érv
amellett, hogy a családokat nemcsak az elbeszélt történetek, hanem épp az el nem
beszélt titkok is tartják egyben. Meg annak, hogy minden családregény a maga
módján az. Így lesz a könyv másik főszereplője - és olvasója - Alétheia unokája,
aki napjainkban találkozik nagyanyja hagyatékával, és szembesül családja és
saját élete örvénylő múltjával.