A regény regiszterét tekintve a Szerb Antal-féle tipológia szerint a modern
analitikus regénytípust valósítja meg. Hősei mai magyar értelmiségiék.
Felnőttek, jól kvalifikáltak, különböző mértékben te-hetségesek, igényesek. Nem
hajtanak végre valamilyen nagy romboló vagy építő feladatot. Nem lépnek ki
magukból. Megpróbálják megol dani az életüket. Esetük rávilágít arra, hogy a ma
világában a puszta szinten maradás nem is olyan egyszerű feladat. Fetykó Judit
regénye tehát érdemi, hiteles, magunkra ismertető képet nyújt a világunkról.
Nyelvileg igényes, kiérlelt, jól felépített és megfogalmazott munka. Érdekes az
a kettősség, amelyet a mű re-gény- és színpadi változata összevetése mutat. A
mindentudó narrá-tor beléptet bennünket a hősök tudatába, belső indulati és
gondola-ti mozgásaiba, a ki nem mondott, csak magukban megfogalmazott vélemények
és a tényleges megnyilvánulások közötti feszültséggel teli viszonyokba.
Helyenként még a tudatáram kevéssé szabályozott. nyelvileg kevésbé artikulált
módozataihoz is eljut a mű szövege, de azért alapjában véve a magányos
gondolkodás rekonstruálása során is él az írónő a retorizálás műveleteivel. Az
Ausztrália messze van az értelmiségi önismeret regénye, amely ben a szerző
emberismerete kap főszerepet. A színpadra szánt és a narratív próza keretei
között maradó két szövegváltozat össze hasonlítása különös kalandra hívja az
elmélyülni hajlamos olvast a tudatvilágot nagyrészt zárójelbe tevő színpadi és a
tudat belső mozgásának követésére vállalkozó narratív próza lehetőségeinek
összehasonlítása területén. Tverdota György