,,Maradéktalanul beszippant... A Tűzfészek csak úgy füstölög. - Tommy Orange
Mivel tartozunk a vérrokonainknak? Morgan Talty a Penobscot Indian Nemzet tagja.
Első megjelenése a Night of the Living Rez című novelláskötet volt, amellyel
elnyerte a PEN/Robert W. Bingham Díjat, az Amerikai Művészeti és Irodalmi
Akadémia Sue Kaufman Díját, a Nemzeti Könyvkritikusok Körének John Leonard
Díját, a New England-i Könyvdíjat, emellett a Nemzeti Könyvalap ,,Öten 35 év
alatt elismerésében részesült, továbbá jelölték a Barnes & Noble Könyváruház
Fedezz Fel Nagyszerű Új Írókat Díjára, az Andrew Carnegie Medalre a fikció terén
nyújtott kiemelkedő teljesítményért, a Mark Twain Amerikai Hang az Irodalomban
Díjra és a Story Díjra. Írásai többek között a Georgia Reviewban, a Grantában, a
Shenandoah-ban, a TriQuarterlyben, a Narrative-ben, a Lit Hubon láttak
napvilágot. Talty a Maine-i Egyetem oronói campusában tanít kreatív írást és
őslakos, illetve összehasonlító irodalmat, emellett tanít a Stonecoast MFA
kreatív írás programján, és az Amerikai Indián Művészeti Intézet munkatársa. A
Maine állambeli Levante-ban él. ,,A belőlem csordogáló vér folyt Elizabeth
ereiben is. Fura egy dolog: minden vér ugyanúgy néz ki, mégis azt mondják, hogy
mind más és más, mégpedig különböző módon és különböző okból. De egy biztos,
gondoltam: az vagy, aki vagy, még ha nem is tudsz róla. Az év könyve: TIME, New
Yorker, ELLE, NPR, Harper's Bazaar Center for Fiction Első regény-díj - jelölés
Maya Angelou Könyvdíj - jelölés VCU Cabell Első Regény-díj - jelölés Joyce Carol
Oates Díj - jelölés Aspen Words Irodalmi Díj - jelölés Andrew Carnegie Medal a
fikció terén nyújtott kiemelkedő teljesítményért - jelölés Dublin Irodalmi Díj -
jelölés A mai őslakos irodalom hangvétele és témái egészen mások, mint amire
ifjúságunk ,,indiánkönyveiből emlékszünk. Charles nem tagja a törzsnek, ezért
nem élhet a rezervátum területén. A folyó mellett lakik, a túlpart már a maine-i
Penobscot Rezervátum területe. Áll ott egy ház, amire Charles rálát a
verandájáról. Abban a házban él a lánya, Elizabeth. De Elizabethnek fogalma
sincs arról, hogy Charles az apja. A férfi az évek során csak egy-egy pillantást
tud vetni Elizabethre: először, amikor hazahozzák a kórházból. Néha hosszú
évekre szem elől veszti. A lánya mostanra húszéves is elmúlt, és Charles nem
hajlandó tovább titkolózni. De Elizabeth kíváncsi-e egyáltalán az igazságra? Ki
az igazság birtokosa? Mikor vagyunk tekintettel a másikra: ha hallgatunk, vagy
ha beszélünk?